A vízkezelés területén a szilikonolaj (szerves szilíciumvegyület) alkalmazásának óvatosnak kell lennie, mivel annak hidrofób képessége és kémiai stabilitása összetett hatással lehet a rendszerre. Az alábbiakban összefoglaljuk a szilikonolaj kulcsfontosságú pontjait a vízkezelés során:
A szilikonolaj lehetséges alkalmazásai
Defoamer:
A metil -szilikonolajat vagy az emulgeált szilikonolajat gyakran használják a habszabályozáshoz az ipari szennyvízben, fermentációban, a tengervíz -sótalanításban és más folyamatokban, amelyek különösen alkalmasak a magas lúghoz és a magas hőmérsékleten. A hozzáadás előtt hígítani kell, és a túlzott adagolás membránszennyezést vagy az iszap hidrofób képességét okozhatja.
Felszíni kezelés:
Vízálló bevonathoz használják (például szűrőszövet, csővezeték), de ez befolyásolhatja a későbbi biológiai kezelési egységek hidrofilitását.

Fő kérdések és kockázatok
Rossz biológiailag lebonthatóság:
A hagyományos szilikonolajat nehéz a mikroorganizmusok bontani, és a hosszú távú felhalmozódás zavarhatja az aktivált iszap módszerét, és csökkentheti a COD eltávolítás hatékonyságát.
A membránszennyezés kockázata:
Fordított ozmózis (RO) vagy ultraszűrő (UF) rendszerekben a szilikonolaj könnyen adszorbeálódik a membrán felületén, ami a fluxus csökkenését és a gyakori kémiai tisztítás szükségességét eredményezi.
Az észlelés nehézsége:
Lehet, hogy a hagyományos vízminőségi tesztek (például a TOC) nem képesek megkülönböztetni a szilikonolajat más szerves anyagoktól, és az FT-IR vagy a GC-MS speciális elemzése szükséges.
Alternatívák és optimalizálási intézkedések
Módosított szilikonolaj:
Válassza ki a poliéterrel módosított szilikonolajat (fokozott vízoldhatóságot) a szennyeződés és a lebomlhatóság kiegyensúlyozása érdekében.
Nem szilícium-defoamerek:
Például polietilénglikol -észterek és zsíros alkoholok, amelyek érzékeny folyamatokhoz (például MBR membrán bioreaktorokra) alkalmasak.
Pontos adagolás:
Az adagolást az online habérzékelőkön keresztül ellenőrizze a maradékok csökkentése érdekében.
A szilikonolajszennyezés kezelésének módszerei
Fizikai adszorpció:
Az aktivált szén- vagy hidrofób adszorpciós gyanta hatékonyan eltávolíthatja a diszpergált szilikonolajat, de rendszeresen ki kell cserélni.
Kémiai oxidáció:
A fejlett oxidációs folyamatok (AOP -k, például ózon/UV/H₂O₂) részben lebomlanak a szilikonolajat, de a költségek viszonylag magas.
Biológiai fejlesztés:
A specifikus degradációs törzsek (például bizonyos pseudomonas) oltása hosszú távú háziasítást igényel.
Ipari szabványok ajánlásai
Kövesse az olyan szabványokat, mint például a "HJ 2026-2013 műszaki előírások az ipari szerves hulladékkezeléshez adszorpcióval", és szigorúan szabályozzák a hozzáadott szilikonolaj mennyiségét.
Az elektronika, a gyógyszerek stb. Szennyvíz kezelése során prioritást élvez a szilikonolajnak a későbbi folyamatokra gyakorolt hatásainak értékelésére.
A szilikonolaj egy "kétélű kard" a vízkezelés során, és az előnyeket és hátrányokat meghatározott forgatókönyvek szerint kell mérni (például a szennyvíztípus és a kezelési folyamat). A jövőbeli fejlesztési irány lehet a feltörekvő környezetbarát szilikonolajok (például biológiailag lebontható szilikon). Gyakorlati alkalmazásokban ajánlott egy kis teszt elvégzése először a szennyvízminőségre és a hosszú távú működésre gyakorolt hatással.

